te

Merengéssel fog eltelni ez az óra is és az előkapart hegeim takargatásával. És azzal, hogy arra gondolok vajon most hol? mit? miért? minek? hogyan? csinálsz. Sosem hagyod, hogy lenyugodjon az esővihar. Mert igenis tehetsz róla! Nyughatatlan és esztelen vagy néha. Óriási hibákat követsz el. Ami szinte visszafordíthatatlan. És most őrültnek tartom magam, hogy ezzel foglalkozom és, hogy abban lelem örömömet, hogy már nem vagy az enyém. De hiába. Nem tart sokáig ez a sivár boldogság.

Kategória: Egypercesek - Vági Viktória rovata | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>