ízek

„Ha majd egyszer újra találkozunk…” Semmit sem mond ma már ez a mondat. Értéktelen maradtál. Szaladgálok a meleg esőben. Céltalanul. Nem tudom, valaha leszek-e még boldog. Bágyadtan néz rám a kakukkos óra, ritmusosan kattog, én meg pislogok rá. Fáradtság gyötör, csukott szemű éjszakák után. Napközben meg hallgatom a pillangószerű törékeny mondatokat. A képmutatásokat látom. És lombkoronák festik arcodat. Ma már teljesen más minden. Ma már én várom a telet, és nem ő engem. Szomorú. De már nem változtathatsz semmin.

Írta: Vági Viktória

Kategória: Egypercesek - Vági Viktória rovata | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>