dESZKa

“Csak ma friss az élmény, de örökké tart. A végtelenbe és tovább. Vagyis amíg meg nem halok, de addig hordozom ezt a fajta kiváltságot. Mert igen, ez egy privilégium, és ezt csak azok értik igazán, akik ide tartoznak. Ebbe a szavakba önthetetlen másvilágszerű fantasztikus dolgokkal teli mámorvilágba. Ahol a siker íze vattacukor, az emberek pedig ízlelhetőek, lágy karamellből vannak tökéletessé formázva. Vagy ha nem is, akkor egy gyémánt úton haladnak előre. De csak is előre. Ahol gyöngyvirágok harangoznak, a lapulevelek a cintányérok és a kövek dobszóval kísérik őket. A fűszálak lágy hegedűszóval örvendeznek, a fűzfák pedig csendben simogatják hátainkat. Vagyis csak egy. De ő az, aki, senkit sem téveszt szem elől. A tartalma pedig végtelen. Hattyúk ülnek nyakukat szívként formázva. Angyalok járnak köztünk, sőt itt mindenki az. Itt mindenki olyan virágot szedhet, amilyet igazán szeretne. És még rengeteg áll előttünk. Arra van a kristálypalota, arra pedig egy kastély, ott pedig a pipacsmező. Felsorolhatatlan. Felfoghatatlan. De létezik. Néha tartozni is kell valahova, lehetetlen ma már csak merengeni a semmibe. Aztán ha már meguntam a hétköznapokat ide menekülhetek. Azt gondolom. Megtanultam szédülni. (a boldogságtól).”

Vági Viktória

Kategória: Egypercesek - Vági Viktória rovata | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>