Fáj

Három betű, egy rövid szó; mégis mennyi mindenre használjuk. Ha nagy csapás, lelki fájdalom ért, vagy a szervezetünk szenvedett traumát, ugyanazt mondjuk: fáj. Az érzést, a fájdalmat már a szülés pillanatában érezteti a csecsemő; később, ha éhes, vagy a foga nő, akkor is sír, vagy a rágókáját, csöppnyi kezét gyömöszöli a szájába. Nonverbális jelekkel felnőttkorban is üzenünk a világnak ha fájdalmunk van, de akár meg is fogalmazhatjuk. Sokan félünk a fájdalomtól. Sokáig én is ezt tettem, aztán rájöttem, hogy a fájdalom jó és szükséges. Elővettem Márai Sándor Füves könyvét, és a következőket olvastam: „Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.”

Sokáig tartott, míg elfogadtam a fájdalom elkerülhetetlenségét. Próbáltam kerülni a szituációkat, amelyek fájdalomhoz vezethetnek. Próbáltam minimális szociális életet élni, érzelmek nélkül. Nem lehet, és nem is szabad, nem emberi. Megismertem a fájdalom igazi természetét, miután a fent idézett sorok csapásai sorra bekövetkeztek. Elgondolkodtam, hogy miért? Mi a célja a fájdalomnak? Miért nem lehet elkerülni? Miért kell elszenvednünk ennyi mindent? Mi célja Istennek a fájdalmunkkal?

Semmi sem történik véletlenül, és minden Isten kegyelméből fakad, mindenünk tőle van, Ő veszi vissza is, amikor jónak tartja. Így van a fájdalom is. Felismertem, hogy a pozitív oldalát kell megkeresnem. Korábbi tapasztalataimra illesztve megtaláltam a fájdalmaim egy lehetséges okát, Isten benne küldött üzenetét: mindig megállításra késztet, gondolkodásra. Egy felkiáltójel az Úrtól, hogy „Vigyázz Krisztián, letérsz a keskeny, rögös útról! Állj meg egy pillanatra, mielőtt tovább rohannál a vesztedbe!”. Gondolkodásra sarkall, hogy mit rontottam el, hol és mivel követtem el a hibát, vagy milyen körülmények vezettek oda, hogy azt mondjam: fáj. Ha sikerül megtalálnom a fájdalom valódi gyökerét, okát, és nem hatalmasodik el rajtam az okozat, az érzés, akkor rájöttem valamire, ami előtte még ismeretlen volt számomra. Valami új, ami az énem, a személyiségem, a körülettem lévők, a világ mélyebb megismerésére szolgál. Így tehát a fájdalom által jobb önismeretre, tágabb világszemléletre nevel.

Örökös örömmámorban úszva, ezt a konstruktív gondolkodást ritkán tenném meg, ha megtenném egyáltalán. Minden, ami fáj, az tapasztalat. Minden tapasztalat, amiből tanulni tudok, megérte. Fájdalmas pillanataimban, meg-megállván, olykor összegörnyedvén, ezentúl mindig erre gondolok: Fáj, de megérte, meg kell érje, meg kell találnom az okot, és nem az okozatot.

Ha valami véget ért, akkor a tapasztalaton kívül ott van az emlék, ami vigaszt nyújt. Isten végtelen szeretetétől, az idő múlásával, a fájdalom megkopik, mint a kő, melyet sokan taposnak, és a kedves, szeretetteljes emlékezés, az emlékek újra felidézése veszi át a helyét. De ezt tanulni kell. Szépen lassan megtanulom, hogy az emlékekből merítsek erőt, ne az emlékeket akarjam újra megélni. Az első megy egyedül, a másodikhoz kellenek, akikkel átéltem, vagy szükségesek az élethelyzetek, akik és amik a fájdalomhoz vezettek. Fájdalmas, így tanulságos és hosszú út ez számomra, de az is, mire elengedek bárkit és bármit, az Úr ajándékaiból, amit időre kaptam kölcsön, vissza kell adnom, számot kell adnom róla, hogy a reám bízott idő alatt hogyan sáfárkodtam. A fájdalomból így lehet szép emlék és tapasztalat. Nehéz, de tanulható. Tanulnom kell.

Írta: Kóczán Krisztián

Kategória: Gondolatok a pillanatok viharából - Kóczán Krisztián rovata | A közvetlen link.

Fáj bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Ex-Diák szerint:

    Az első sor után azthittem a sörről lesz szó:o

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>