Amikor megáll az idő

Örök a pillanat, mely egy gyémántpatak cseppjében rejlik. Őrzöm az emléket, mely örökre világító lámpásként fog élni a szívemben. Olyan ez, mint a kagylóba zárt kincs. Furcsa érzés, mikor az ember a homályos ködben talál valami igazit, mely lábnyomot hagy a lelkében. Az a gyöngy nincs mérföldekre tőled. Az igazgyöngy benned lapul.

A szeretet forrásából megidézett pillanat részese voltam. A valódi szabadság illata az emberek szívébe íródott, mikor a színpadon két színjátszókör egymást felkarolva, a “Legyetek jók, ha tudtok” című színdarabot adták elő. Csak egy perc volt, mikor megérintették az emberek lelkét azok a szereplők, akik különböző mértékű szellemi fogyatékossággal élik életük.

A darab igazán mély lelki folyamatot indított el bennem. Fülöp atya az az ember, aki valóban hisz a gyermeki ártatlanságban. Ismert mondása volt: „Bizonyos vétkekért elég lenne a végső elszámolásnál bűnhődni. Végül is az ember egymaga kevés. Bizony, nem bírja. Éppen ezért mondom én mindig: legyetek jók… ha tudtok! Mert ha nem tudnak, én nem tehetek az égvilágon semmit. Az ember saját magát neveli, az önbizalom segítségével.”

Az elhagyott gyermekek atyja a jóság megtestesítője. Hogy vagyunk-e annyira jók, mint Fülöp atya?

Sok ember törekszik a jóra. Megígérni, hogy jók leszünk? Szinte lehetetlen… Mert nem látunk a jövőbe. „Igyekszem jó lenni.” Ez elfogadhatóbb. Nem ígéret, hanem egy őszinte kijelentés. Eléggé jók nem lehetünk egyik emberi kapcsolatban sem. Nem tudunk mindenkivel jót tenni. Ha egy társunkkal jót tettünk, nem biztos, hogy egy másik ember lelkét nem bántjuk azzal.

Örökké tartó pillanat volt, mikor az ép és a fogyatékos emberek együtt voltak fent a színpadon. Nem a sajnálat szólalt meg a nézőkben, hanem a szeretet. Annyira csodálatos volt látni, ahogy kiegészítették egymást. Kiegészítve nevelték egymást. Csiszolták egymás önbizalmát, mert egymáshoz közel sodorta őket az élet. A csiszolás hatására hétről hétre simább kavicsot hordott a Szeretet nevű folyó a szívükben, míg az előadás napjára az felvett egy új színt. Új szín Isten palettáján. Új érzés a lélekben.

Bátrak voltak. Bátornak kellett lenniük, hogy együtt érjenek fel a csúcsra. Sokat küzdöttek. Hősökké váltak. Fáradt hősökké. De megcsinálták. Győztek. Sírtak. Repülnek. Ragyognak. Örökké ragyognak!
Írta: Farkas Krisztina M.

Kategória: dESZKa Társulat, Ilyen volt! | A közvetlen link.

Amikor megáll az idő bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. szendrő attila (fülöp atya) szerint:

    én sem vagyok jó! (de igyekszem az lenni)

    Fülöp atya.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>