Saul fia

Közösen néztük meg a Saul fia című filmet

Sokféle céllal mehetünk moziba. Van, amikor nevetni, van, amikor elgondolkodni, van, amikor könnyezni vágyunk. De ritkán szoktunk “kötelességből” beülni egy filmre.

Márpedig most ezt történt, január 25-én az egész „gimi” testületileg vonult ki, hogy megnézze a Saul fia című új filmet. Sokan idegenkedtek attól, hogy megnézzenek egy olyan filmet, ami eléggé felkorbácsolja a kedélyeket, amelyről szélsőséges véleményeket lehetett hallani. Ugyanakkor talán éppen ez volt a cél: ne csak hallj róla,  hanem nézd meg! Ne látatlanban legyen róla véleményed, de ha már ismerd, akár negatív kritikát is megfogalmazhatsz.

A filmnek mind a technikája, mind a témája megosztotta a diákságot, de még a tanári kart is. Izgalmas viták születtek tantermekben és a tanári szobában. Maga a kamerakezelés az, hogy a világból csak annyit látunk, amennyit a főhős lát, és nem látjuk át az egészet, idegesítő, unalmas vagy épp katartikus élmény volt. A filmbéli kérdés – kinek segít, ha eltemeti a halott fiút, akit gyermekének sejt? – szintén megmozgatott minket. És természetesen hatással volt ránk a háttérben történő iszonyat, a halálgyár működése is.

Nem mindenkinek tetszett a film, de ez nem baj, a film nem is akar mindenkinek tetszeni. A lényeg, hogy gondolatokkal, kérdőjelekkel és jó vagy rossz érzelmekkel teli jöhettünk ki a teremből. Történt velünk valami, amit tovább építhetünk magunkban.

Hegedűs Attila
 

 

Kategória: Tanári szoba | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>