Holokauszt emléknap

Az ünnepi műsorban közreműködött:
Tóth Melinda, Laczó Dominik, Maros Csaba
Szerkesztette: Rétfalvi Árpád

DOMINIK: Jegyzőkönyv a gyilkosság bűntette miatt ismeretlen tettesek ellen indított bűnügyben ismeretlen holttestek szemléjéről és boncolásáról: Abda, 1946. június 19.

Orvosi vélemény: A tömeges gyilkosság elkövetésének időpontját mintegy 1,5-2 évvel datáljuk vissza: a rothadás fokát, a ruházat állapotát a talajviszonyokkal hozva összefüggésbe. A lövések általában hátulról előrehaladó irányúak (tarkó-arc), voltak azonban ellenkező irányúak is. A bűncselekmény 22 egyén életének erőszakos módon való kioltásában állott.

A tisztiorvos megjegyzése: A kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra…

MELINDA: Azt mondtam magamban, hogy én mar nem is élek, befejeződött az életem, ha Miklós nincs többé, és most mégis újra kezdek írni. Igen sajnálom a sok elmaradt, le nem írt időket most. Miért is? Talán, mert ez is Miklóshoz tartozik valamiképpen, és az ő csodálatos életét egészíti ki az is, amit nélküle ugyan, de magamban hordozva én élek meg. [..] Kezdem ott, hogy augusztus elsején, anélkül, hogy akkor még tudtam volna, megjelent egy zsidó lapban a hír: Győr mellett, Abdán felnyitottak egy tömegsírt, és a megtaláltak és megállapíthatók névsorában szerepelt teljes névvel, pontos adatokkal Miklós…

CSABA:

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom, -
s szivemben nappal újra megtalálom, -
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány…

[...]

…csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok.

DOMINIK: Exhumál (latin = “talajból kivesz”) Kiföldel, kihantol. Csak a hatóságilag elrendelt kihantolásra értjük, aminek az oka lehet temetőrendezés, lehet a holttest megvizsgálása bűnügyi, tudományos vagy történelmi szempontból. Például: “A mohácsi csatamező tömegsírjaiból exhumálták a holttesteket”. Hivatalos szó.

MELINDA: Az exhumálásnál a legnagyobb gonddal helyezték a testeket kettesével a ládákba, egyiket fejtől, másikat lábtól, számozták őket, és ennek alapján emelték ki most is. Erős rothadásos, sajtos szag csap ki az egészből. Csöppet sem izgat. Annál inkább az, hogy a piros pulóverfoszlányok nem ismerősek, nem az a kötés, amivel az ő meleg piros pulóvere készült. Egy nadrággomb maradt csak épen és változatlanul. A többi ruhadarabot szeretném megfogni, megforgatni, és az egészet jó volna nyugodtan, apróra szemügyre venni, hiszen az enyém.

CSABA:

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

DOMINIK: A már járni sem tudó költőt a győri kórházba irányították. Mivel a várost a szövetségesek éppen szőnyegbombázták, így rengeteg súlyos sebesült és halálos áldozat lett a romok alatt. Emiatt az intézmény nem tudta fogadni, elküldték. A beteg munkaszolgálatosokat – köztük Radnótit – egyetlen győri kórház se fogadta be. Halálának pontos körülményei nem teljesen ismertek, de egyes források szerint Marányi Ede honvéd alezredes parancsára, Tálas András hadapródőrmester ötfős kerete 1944. november 4-én vagy november 9-én Abda község határában lőtte le a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst, 21 társával együtt.

MELINDA: Uramisten, én most meg fogok őrülni, és biztos így van, mert rémesen félek attól, hogy meg fogok őrülni. És ha már félelem jelentkezik, akkor is már itt van az őrület, döbbenek rá irodalmi emlékeimből, hogy így szokott lenni. Igen, hát én vagyok az Ágnes asszony, aki még rendet akar csinálni, a foltot ki akarja mosni lepedőjéből, és szorgosan próbálgatja. Igen, a magam sürgető érzésével, hogy most mindent el kell rendezni gyorsan, mert aztán vége. Nem leszek már képes rá. És ez a fájdalom, jaj, kimentem a tükörbe nézni. A zavaros, ijesztő szemeimet még rosszabb volt látni.

CSABA:

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

DOMINIK: Holocaust. Legalább 6 millió embert, köztük főként zsidókat gyilkolnak meg vagy gázosítanak el Auschwitz, Chelmno, Belzec, Sobibor és Treblinka gázkamráiban. Ma rájuk emlékezünk. Vajon meg lehet-e ezt bocsájtani? Talán. Felejteni? Soha.

Kategória: Ilyen volt! | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>