Reggeli áhítat a reformáció jegyében

Az őszi szünetet követő első hétfő reggeli áhítat nem a szokásos mederben zajlott, iskolánk reformációi istentiszteletévé alakult. Ennek megfelelően kissé fennköltebb, díszesebb is volt, a szolgálattevő iskolalelkész Luther-kabátban és stólával állt a diákság elé, az énekeket nem (csak) gitár kísérte, hanem Pelikán András szolgálatával) zongora is. Lekcióként, a Boldogságmondások hangzottak el, az igehirdetés pedig a Galata-levél alapján. Ebben a levélben Pál nagyon dühös: gyermekkorát – akárcsak Lutherét- a göcsös félelem járta át a szabályoktól, a kirekesztettségtől, amikor rádöbbent-akárcsak Luther-, hogy Isten mekkora szabadságot adott neki azáltal, hogy Jézus mellé állt.


Egész életét meghatározta ez a tudat, épp ezért nehezen viselte, amikor a hátsó kapukon, kisablakon páran vissza akarták csempészni az éltükbe az égi törvényt, s vele együtt a félelmet. Pál- akárcsak Luther-éppen ezért dühös: a aki egyszer megízlelte a szabadság, a hálából fakadó és nem rettegés-vezérelt élet örömét, miét akar visszamenni a kínos szabályok börtönébe? A Krisztustól kapott szabadsághoz való ragaszkodás- ez a mi mindennapi reformációnk.

Kategória: Ilyen volt! | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>