Aradi vértanúkra emlékeztünk a Balfi úti evangélikus temetőnél

Ahogy ma is, minden évben október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk. Az aradi vértanúk kivégzésének napját  2001-ben a 237/2001.(XII.10.) kormányrendelet alapján nemzeti gyásznappá nyilvánították.

Ez alkalomból Sopronban a Balfi úti evangélikus temető előtti Emlékparkban tartottak ma megemlékezést, ahol a Széchenyi István Gimnázium, valamint az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákjainak előadását lehetett látni és hallani, akik irodalmi összeállításukkal idézték fel a tizenhárom aradi vértanú alakját, utolsó óráit, a történelmi kor üzenetét.

IMG_6615

Az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után, október 6-án a haditörvényszék ítélete alapján, I. Ferenc József jóváhagyásával Aradon kivégeztek 12 magyar tábornokot és egy ezredest.

Aulich Lajos
Damjanich János
Dessewffy Arisztid
Kiss Ernő
Knezich Károly
Lahner György
Lázár Vilmos
Leiningen-Westerburg Károly
Nagysándor József
Poeltenberg Ernő
Schweidel József
Török Ignác
Vécsey Károly – a nemzet vértanúi, akikre évről-évre kegyelettel és tisztelettel emlékezünk. Ugyanezen a napon Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt.

IMG_6594

IMG_6632

Forrás: www.mindenamisopron.hu

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Fehér Bot Napja

Iskolánk tanulói ellátogattak a Liszt Központba, ahol a Fehér Bot Napja alkalmából megtekintették azt a különleges kiállítást, ahol tapintható képeket állítottak ki.

 

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Hurrá, nyaralunk!

Nem is akárhol, Angliában. 34-en indultunk rekkenő hőségben, majd másnap reggel kellemes esős időben élvezhettük sétánkat a doveri fehér sziklák felett. Mobile home-okban laktunk a Temze partján, amiről azt gondolhattuk volna, hogy kiszáradni készül, mivel mindig apálykor voltunk „otthon”. Onnan közelítettük meg a londoni nevezetességeket, melyeket lehetetlenség mind felsorolni, de izelítőül néhány: Big Ben, Parliament, Downing Street 10, Regent’s Park, Hyde Park, Buckingham Palace, Piccadilly Circus, Covent Garden, Chinatown, Trafalgar Square, National Gallery, Science Museum, Natural History Museum, British Museum, Oxford Street, Diana’s Memorial Fountain, St. Paul’s Cathedral, Greenwich etc, Madame Tussaud’s panoptikumában mindenki selfizhetett kedvenceivel, és kiélvezhette a horror kamrát. Nekünk ez nem volt elég, megpróbáltuk megfejteni Stonehenge köveinek titkait, sikeresen kitaláltunk a Leeds Castle sövénylabirintusából, megemlékeztünk a Canterbury Cathedral-ben Thomas Becket meggyilkolásáról, láttuk Arthur király kerekasztalát Winchesterben.

 

Akinek sikerült kedvet csinálni további angliai felfedező körútra, pár év múlva velünk jöhet!

 

 

 


Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Bad Wimpfen – Egy újság hasábjain

Kategória: Tanári szoba | Szóljon hozzá most!

Ételdoboz a soproni iskola falán is – www.kisalfold.hu

Hónapok óta működik mindenki megelégedésére a Szent György-plébánia kapuja alatt az ételdoboz. Van egy szekrényke az Eötvös-iskola bejáratánál is; ajtaja gyakran nyitódik. Sokan hoznak ide élelmet, aminek sosincs ideje megromlani. Mindig jön valaki, aki éhes…
Szeli Petra  szinte mindennap hoz élelmet az Eötvös-iskolánál lévő dobozba. Eddig csak pozitív élmények érték. Fotó: Magasi
 – Rendszeresen hozok ide élelmiszert. Számomra természetes, hogy nem dobom el a felesleget, lehetőségem is van rá, az pedig nagyon jó érzés, amikor látom, hogy segíthettem. Gyakran nézem távolabbról, kik jönnek ide, és az elmúlt hetekben meggyőződtem arról is, hogy azok a falatok, amiket ide hozunk, tényleg jó helyre kerülnek.

Olyan embereken segítünk, akik valóban rászorulnak és megérdemlik a segítséget – mondja Szeli Petra, aki csaknem mindennap eljön feltölteni az Eötvös-iskola falán elhelyezett ételdobozt.

– Suri Vera és a férje szerelték fel ide ezt a dobozt, én pedig lelkesen csatlakoztam a kezdeményezéshez. Hála istennek egyre többen vagyunk, akik feltöltjük a szekrényt, s azt kell mondanom, tökéletesen működik. Akinek van feleslege, beleteszi, aki éhes, kiveszi az ételt. Sem  romlott kaját, sem szemetet nem kellett még kiszednem.

Az elején voltak fenntartásaim, de meggyőződtem róla, hogy szükség van az ételszekrényre – hangsúlyozza a fiatal lány és kéttáskányi kenyeret, szendvicset, konzervet, gyümölcsöt pakol fel a polcokra.
S miközben lelkesen meséli élményeit, még két adomány érkezik.

– Volt, amikor meg is szólítottak azok, akik várták az ételt. Megköszönték. Másnap még többet hoztam… – végez a csomagokkal Szeli Petra. Társaival együtt olyannyira értelmet látnak ebben a társadalmi munkában, hogy még két doboz felszerelését tervezik a városban. Egyet a piac környékére, egyet a Jereván-lakótelepre szeretnének kihelyezni.

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

A Kilátó Napja

A soproni Károly-kilátónál szervezték meg a Kilátó Napját, ahol Maros Csaba, 10.B osztályos tanuló képviselte iskolánkat.
A Kilátó Napja természeti és kulturális örökségünk védelmét, továbbörökítését szolgálja, azt, hogy az utánunk jövő nemzedéknek ez belső igénye legyen. A Soproni Városszépítő Egyesület és a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. (TAEG) közös szervezésében tartott rendezvény jelmondata és üzenete ez volt: “Tündér változatok műhelye a világ”. (sopron.hu)

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Szakmai gyakorlaton Bad Wimpfenben

A 2014-2015 tanévben felmerült egy olyan lehetőség, hogy kimehetünk Németországba 3 hétre egy idősek otthonába gyakorlatra. Ezt a lehetőséget megragadva, arra a döntésre jutottam, hogy jelentkezem az útra. Július 26-án Préger Rebeka apukája vitt ki minket Bad Wimpfenbe. Az út 9 óráig tartott. Amikor odaértünk, el is foglaltuk a szállást. Hétfőn az egyik vezető, Marion Hildebrant körbevezetett minket a különböző osztályokon. Együtt ebédeltünk az igazgató úrral és a többi vezetővel, ezután visszamentünk a szállásra és felkészültünk a másnapi munkára. Első négy napomon a Tagepfhlegenél dolgoztam, a munkaidő 9-től 16 óráig tartott. Az idősek 8-9 óra között jöttek és 15-16 óra között mentek haza. Megreggeliztettük őket, majd elpakoltunk, sütit sütöttünk, újságot olvastunk, ebédeltettünk, majd ez után lepihentek. Itt volt egy órás szünetem, amely alatt megebédeltem. Mikor visszamentem megterítettünk, uzsonnáztattunk és játszottunk. Kellemes emlékeim fűződnek ehhez a helyhez, ugyanis volt itt egy idős hölgy, aki tudott egy kicsit magyarul. Frau Hitznek hívták, és az első napokban nagyon sokat segített nekem. A következő négy napomat a Seniorenpflegénél töltöttem és itt megismerkedtem a különböző időskori betegségekkel, mint például demencia, parkinzon-kór. Reggel fürdettünk, mosdattunk, ágyneműt húztunk, majd reggeliztettünk, majd ezek után kaptunk fél óra szünetet. A szünet után megterítettünk és megebédeltettük az időseket. A munkaidő 6:30-tól 14 óráig tartott. Itt volt egy idős hölgy, akinek reggelente sminkelni és hajat kellet csinálni, ő az emlékeimben marad. Ezt követően kaptunk két szabadnapot, amit filmezéssel, olvasással és pihenéssel töltöttünk. Két napig a WGD-nél voltam, ahol főleg demensekkel foglalkoznak. Itt hasonló feladatokat kellett csinálni, mint a Seniorenpfhlegenél. Szombaton elvittek minket Heidelbergbe, megnéztük a várat, az Apothekemuseumot és a világ legnagyobb boroshordóját. A látvány hihetetlenül gyönyörű volt. Kaptunk 3 óra szabadidőt, amikor vásárolhattunk, majd ebédeltünk és elindultunk a szállásunkra. Ezt követően szintén két napig az APD-nél voltam. Itt kocsival jártunk ki az idősekhez. Ezen a helyen gyógyszert adagoltunk, gyógy-harisnyát húztunk fel, fürdettünk, mosdattunk, de itt főleg csak megfigyelni kellett. Ebben a munkakörben nagyon sok háznál nyújtottunk segítséget az időseknek. Szerdán, a szabadnapunkon az óvárosban sétáltunk, megnéztük a Kék tornyot, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a városra, este pedig filmet néztünk. Az utolsó két napomat a WGD-nél töltöttem, és augusztus 14-én indultunk haza. Összességében ebben a három hétben nagyon jól éreztem magamat és nagyon sokat tanultam az idősek gondozásáról, és emellett még a németnyelvtudást is gyakorolhattam. – Deák Barbara 12.b

Egy végzett diáklánytól hallottam először, hogy lehetősége adódott Németországba utazni szakmai gyakorlatra. A 2015-ös évben a mi osztályunknak is felajánlotta az iskola ezt a lehetőséget. Először kicsit féltünk tőle, idegen volt számunkra az ápolónői munka, ráadásul egy másik országban. Végül Préger Rebekával és Deák Barbarával elhatároztuk, hogy jelentkezünk. Június végén meglátogatta iskolánkat a bad wimpfeni Seniorendienste igazgatója, Herr Reiner és kolléganői, Frau Sommer és Frau Hildebrant. Egy beszélgetés keretében megismerkedtünk velük és meséltek az intézményük szépségeiről. Július 26-án indultunk el Bad Wimpfenbe. A gyakorlat július 27-től augusztus 14-ig tartott. Az ellátásunkat és a szállásunkat az intézmény fizette. Hétfő reggel Marion Hidebrant körbevezetett minket a komplexumban, ahol megismerkedtünk a leendő főnökeinkkel és a dolgozókkal. Én először az Ambulanter Pflegedientsnél dolgoztam két napot reggel fél 7-től délután 2-ig. Több idős emberhez mentünk ki az otthonukba, akik közül néhányan más városban éltek. Egy ápolónak segítettem a betegek gyógyszereit kiosztani, vércukrukat-, vérnyomásukat megmérni, reggelit előkészíteni, néhányat megfürdetni, meg- mosdatni. A következő négy napban a WGD-nél (Wohngemeinschaft für Menschen mit Demenz) dolgoztam. Itt olyan idősek laktak, akik önmaguk ellátására képtelenek. Margo nevű lengyel hölggyel dolgoztam. Az első napon még csak tájékozódtam, mik az elvárások, és miben tudok segíteni.  A második naptól már én is egyéni feladatokat kaptam. Egy hölgyet és egy urat kellett minden nap lefürdetnem, hajukat megmosni, felöltöztetni. Ezek után pedig kikísértem őket az étkezőbe. Felszolgáltuk nekik a reggelit, és néhány lakót meg is kellett etetni. Ebédig tv-t néztünk, újságot olvastunk. Ezután a Tagespflege-nél, az idősek napközijében segédkeztem. Ez volt az egyetlen részleg, ahol 9-től 4-ig dolgoztunk. Reggel hozzátartozóik behozták az időseket, hogy ne legyenek egyedül. Itt a legegyszerűbb dolgokat végeztem, mint például: újságot olvastam fel, ételeket készítettem elő, együtt süteményt sütöttünk, tornásztunk. Egy magyar hölggyel is találkoztam, aki 60 éve él már Németországban. Utolsónak a Seniorenpflegénél dolgoztam. Itt olyan betegeknek segítettem, akik alkohol vagy drog függőségben szenvednek. Itt is a fürdetés, mosdatás, öltöztetés és az ételek előkészítése volt a feladatom. Nekem ez a rész volt a kedvencem. A munkán kívül persze jutott időnk a kikapcsolódásra is. Kirándulást szerveztek nekünk Heidelbergbe, ahol megnéztük a várat, a gyógyszertár múzeumot és a város további szépségeit. Ezen kívül bármelyik nap elmehettünk Bad Wimpfen óvárosába is, ami szintén nagyon gyönyörű volt. Sokat köszönhetünk a mentorainknak és a dolgozóknak, mert nélkülük biztos nem sikerült volna ennyire jól ez a három hét. Én itt átértékeltem magamban mindent. Rájöttem milyen magatehetetlen, kiszolgáltatott betegekkel dolgozni. Nagyon fontos, hogy félre tegyük magánéletünket, mikor belépünk a munkahelyre. Az idős emberekkel odaadóan, kedvesen beszéljünk. Mindig legyen egy jó szavunk a betegeinkhez, mert amit adunk, azt egyszer vissza is kapjuk. – Kondics Mónika 12.b


Az egyik áhítaton említett bad wimpfeni szakmai gyakorlat először nem igazán keltette fel a figyelmemet. Szinte az utolsó pillanatban jelentkeztem. A szállásunkat, reggelit, ebédet és vacsoràt a Seniordienste biztosította. A gyakorlat 2015. július 27-től augusztus 14-ig tartott. Első napon Frau Hildebrant körbevezetett minket az egész komplexumban, amely hatalmas területen helyezkedik el. Az első két munkanapot a WGD-nél töltöttem. Itt idős, demens embereket kellett ápolnom. Segíteni a fürdetésben, pelenkázásban, etetésben. Nekem ez a részleg tetszett a legjobban. Ezután négy napot voltam a Seniorenpflegenél. Ez a munkakör szinte ugyan az volt, mint az előző. Mind a két helyen reggel fél 7-től délután 2-ig tartott a munkaidőnk. Ezt követően az APD-hez kerültem, ahol házi ápolást végeztem. Az idősek otthonáig autóval jutottunk el, ahol gyógyszereket osztottunk ki, elkészítettük a reggelit, és néhol a fürdetésben is segítettünk. Az utolsó helyen, ami a Tagespflege volt, nagyon jól éreztem magam. Ez volt az egyetlen hely, ahol 9-től 4-ig dolgoztunk. Ezen a részen szó szerinti napközi működik. Nagyszerű embereket ismerhettem meg, mint gondozókat, mint gondozottakat. A szabadnapjainkon kirándulásokat szerveztek nekünk. Voltunk Heidelbergbe, ahol járhattunk a várban, a gyógyszertár múzeumban és az óvárosban. Nagyon hálásak vagyunk a segítőinknek, akik igazgatták mindennapjainkat. Nehezen búcsúztunk el, de végül augusztus 14-én útra keltünk. – Préger Rebeka 12.b

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Őszi kirándulás

KIRÁNDULÁS!!!!!!

Ideje: szeptember 26.szombat

 

Útvonal: Hosszúbánfalva –Várhely-kilátó – Ördög-árok – Fáber-rét

Találkozunk: 3/4 10-kor a Kertváros-Felső buszmegállóban

Kijuthatsz busszal:

  • a Jerevánról 9.14-kor induló 10-es
  • Lackner Kristóf u., kis Tescóval szemben 9.35-kor induló 3-as

Visszaérkezés: kb. 12-kor (tempótól függően J)

Várunk benneteket !

Vargáné Ivancsics Anikó

tanárnő

Kategória: Tanári szoba | Szóljon hozzá most!

Maros Csaba sporteredményei

Kategória: Sport | Szóljon hozzá most!

Eötvös Józsefre emlékezve

Születésének évfordulóján emlékezett iskolánk báró Eötvös Józsefre, akinek nevét méltó módon viseli az intézmény évek óta.
Barabás Miklós: Eötvös József (1845)

Az ünnepi megemlékezésen Ivánkovics Kristóf 11. évfolyamos diák és Szitásné dr. Sári Mariann tanárnő mondta el gondolatait.

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Tanévnyitó az Eötvösben

Az évet hagyományainak megfelelően a soproni evangélikus templomban nyitotta meg a kis létszámú, mintegy háromszáz fős iskola. Különleges, jubileumi év lesz, hiszen ez a huszadik, újra egyházi iskolaként megélt tanévünk: az intézmény 1996-ban került vissza a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába.

Istentiszteletünket a diákok által is nagyon kedvelt Az Úr szent nevét új énekkel zengjük kezdetű énekkel indítottuk annak reményében, hogy annak lendülete, örömteli hangulata az egész tanévet jellemezni fogja. Az igehirdetés alapigéje: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim. 1:7)- mindenkinek, de elsősorban az újaknak szólt: ne félj! Nem kell meghunyászkodni, mert az azt jelenti, hogy el sem kezdesz megérteni: nem a meggyőződés, hanem a félelem miatt fogadod el azt, amit hallasz. A világ csodáival, mások tapasztalataival, tudásával szembeni alázat nem azonos a meghunyászkodással! Ráadásul ha meghunyászkodunk, a félelem irányít, holott mi a szeretetre kaptunk elhívást. Ne féljetek!- hangzott ismételten a bátorítás.

Egyházunk hagyományainknak megfelelően az újakat nem csak a prédikáció szavaival, hanem áldással is megerősítettük.

Istentiszteletünk záró oltári imádságát öten olvasták fel, a 9-12. évfolyamig évfolyamonként 1-1 diák, majd a végén egy tanár. Mindegyik imarészlet a diáklétnek- és a tanárságnak- azokat a kérdéseit tárta Isten elé, amely azt az aktuális évet, élethelyzetet leginkább jellemezi. Az istentisztelet végén egyházunk himnuszát, az Erős vár a mi Istenünk kezdetű énekeltük el.

Tanévnyitó beszédében Gottschling Gábor igazgató emlékeztette a jelenlévőket az elmúlt húsz évre, annak eredményeire, lehetőségeire. Biztatta az elsőéveseket, hogy vegyenek részt teljes szívvel az iskola életében, egyben köszöntötte az új tanárokat is. Ünnepségünk a Himnusz hangjaival zárult.

„Nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten” – Ez a bibliai szakasz adta meg vasárnap délután a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola idei tanévnyitójának alaphangját.

Hegedűs Attila

Kategória: Tanári szoba | Szóljon hozzá most!

“Berepültek a fecskék”

Szokás szerint, iskolánkban idén is megrendezték a Fecskenapot. Ez a program már hagyománnyá vált iskolánkban. Az idei tanévben sok új diák kezdte meg nálunk a középiskolát. A kilencedikeseknek egymás megismerésére szolgált ez a program, de a felsőbb éveseknek teljesen másról szólt. Mi egy éve éltük át ugyanezt, felidézhettük, hogy mi hogyan szerepeltünk kisebb-nagyobb sikerrel ezen a napon. Jó volt nosztalgiázni, és örültünk, hogy most nem mi vagyunk a legkisebbek, nem mi kerültünk a középpontba.

Először kissé feszengett a sok új diák, de a színes és változatos játékok segítségével egyre jobban feloldódtak, a végére mindenkinek akadt legalább egy-egy osztálytársa, akivel szívesen elbeszélgetett.

A Fecskenaphoz tartozik iskolánk megismerése is. A sok új nebuló körüljárta az osztálytermeket, ebédlőt, öltözőket, valamint a tornatermet. Reméljük, nem tévednek el kémia vagy angol óra felé menet a hatalmas épületben.

A diákok az osztályfőnöküket és a tanári kart is megismerhették.
Remélem mindenki boldogan, tele kíváncsisággal ült bele az új padjába.
A kollégistáknak nehezebb a dolguk, mert nekik nem csak egy közösségbe kell beilleszkedniük, azért remélem, hogy nem tekintenek keserű szájízzel az idei tanévre. Bízom benne, hogy jól fogják érezni magukat itt, távol az otthon melegétől. Természetesen ugyanez vonatkozik a bejárósokra is, akik remélem, minden reggel – bár kicsit álmosan -, de örömmel kelnek fel, azzal a tudattal, hogy egy csodálatos közösség részesei lehetnek.

Köszönet a fecskenapért mindazoknak, akik nélkül nem jöhetett volna össze ez a program, amely az idei tanévben is felejthetetlen marad.

Az új diákoknak jó évet és sok szorgalmat kívánok. A felsősöknek még több kitartást.

Írta: Hospely Péter

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Elkezdődött!

2015/2016-os tanév évnyitóját 2015. augusztus 31-én, tartottuk az Evangélikus Templomban. Az ünnepséggel egybekötött istentiszteletet Hegedűs Attila Iskolalelkész mutatta be, aki közös énekléssel és imádsággal összekötötte az iskola apraját-nagyját.
Az istentiszteleten a már megszokott imádságokat, így többek között az Apostoli Hitvallást mondtuk el és az Evangélikus Himnuszt, az Erős Vár a Mi Istenünk című művet énekeltük el.


Minden korosztályból volt, aki egy-egy bibliai részt felolvasott a maga életkorának megfelelően 9-es, 10-es, 11-es és végzős diákok valamint a Tanári kar képviseletében Rétfalvi Árpád tanár úr.

Mindezek után a lelkész úr megáldotta az elsőéveseket.

Gottschling Gábor Igazgató Úr ünnepi köszöntőjében kitért a közösségi szolgálat fontosságára hiszen csak az 50 óra megléte után kezdhető el az érettségi. Továbbá ismertette az elért eredményeket melyek a diák olimpián, sakkversenyeken, atlétikai- és úszóversenyeken értek el iskolánk tanulói. Igazgató úr továbbá kifejtette, hogy az elmúlt 20 év eredményeire biztatta az elsősöket az iskolai életben való aktív részvételre és köszöntötte az új tanárokat is. Az idei tanév jubileumi év is lesz, hiszen az iskola 20 éve került vissza az Evangélikus Egyházhoz.

Hegedűs tanár úr felhívására a közkedvelt, “Az Úr szent nevét” című énekkel köszöntötték a jelenlévők az új tanévet.
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”

Írta: Hospely Péter

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Gazdag nyári program a dESZKánál

 

Kategória: dESZKa Társulat | Szóljon hozzá most!

Erdélybe utazik a dESZKa

Kategória: dESZKa Társulat | Szóljon hozzá most!

Sportnap – Soproni Téma

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Határtalanul – Soproni Téma

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

Valahol Európában – részletek

Kategória: dESZKa Társulat | Szóljon hozzá most!

Valahol Európában – Vas Népe Online

Rend lesz a káoszban? – A Valahol Európában című darabot játszották közösen

Feledhetetlen volt a Komisz és a dESZKa Társulat közös játéka: a Valahol Európában című darabot mutatták be a sopronhorpácsi művelődési házban.

 „Valahol Európában…”- sokakban idéz emlékeket a cím, az idősebb nemzedék Radványi Géza és Balázs Béla filmjére emlékszik talán. Arra a filmre, mely 2000-ben bekerült a legjobb 12 magyar film közé. Az ifjabbak Dés László és Nemes István musicaljéből éneklik a slágerré vált betétdalt… Zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!..

 

A soproni középiskolások és a zsirai otthon színjátszó lakóinak közös előadását több településen, köztük Bükön is bemutatták (Fotó: Sodics Péter)

A soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában működik a dESZKa Társulat (tanárok, általános és középiskolás diákok hét intézményből), a Zsirai Fogyatékosok Otthona színjátszást művelő lakóiból áll a Komédiás Integrált Színház [KOMISZ], a két csoport közös játékát láthattuk. Sok vastaps és teltházas előadás után (Sopron, Pápa, Nagymegyer, Bük) jutottak el Zsiráról ide, a szomszédba is. Már önmagában a tény, hogy „igazi színház” – díszlettel, jelmezzel, mely elvarázsol és elrepít bennünket egy távoli, alig igaz világba – manapság izgalomba hozza a színházat szerető közönséget az alternatívnak és modernek álmodott előadások között. A színpadon játszó gyerekek – ahogy az előadás végén Talabér Jenő polgármester fogalmazott – soha nem éltek át ilyen borzalmakat. De elhisszük nekik, elhisszük, hogy a háború hidege, a félelem reménytelensége… Odakint most szörnyek járnak…, az éhség szorítása megöli az érzelmeket. Nem szabad félni! Életben kell maradni, túlélni. De miért? Ösztönből, talán a holnapért, talán egymásért, a dombon egy új otthont teremtve. Ott fenn, a bolond világ fölé magasodva minden másnak látszik, ismét helye lesz az érzelmeknek, a felelősségnek, a becsületnek. A normális értékeknek egy megvadult világban. Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent… Le kell csendesedni, nem csak a világnak körülöttünk, elsősorban a saját lelkünknek, hogy meghalljuk Istent s egymást. Csupán egy tenyérnyi helyen valahol Európában rend lesz a káoszban, gyerekek nőnek fel egyik napról a másikra, hogy újrakezdjék még alig élt életüket. A darab színpadra állítása közel egy év munkájának eredménye, s a maga nemében egyedülálló. Középiskolások, ép és értelmi sérült felnőttek játszanak együtt a színpadon. Cinkos összepillantások, kézszorítások jelzik mindvégig az összetartozást. Alázattal fordulnak egymás felé, saját szerepük és a közönség felé. Ez az alázat indít meg szíveket és könnyeket a nézőtéren. Talán szárnyra kel a siker híre, eljut sokakhoz, s legközelebb még többen leszünk együtt valahol Európában, egy kis település színházában.

Sodicsné Horváth Gyöngyi

Kategória: dESZKa Társulat | Szóljon hozzá most!

Középiskolások Kórustalálkozója

Iskolánk is képviseltette magát a NyME Közgazdaságtudományi Kar aulájában helyt kapó Középiskolások Kórustalálkozóján. 2015. május 21-én, csütörtökön az Eötvös-Roth Dalárda mellett léptek fel a Szent Orsolya iskola énekkarai és a  Horváth József AMI vegyes kara. Az énekesek felkészítője: Margittai Endréné, Rozika néni.

 

Kategória: Ilyen volt! | Szóljon hozzá most!

A 9.b osztály a Sziklakórházban is elsősegélyt nyújtott

Május 8-án az osztályunk elindult kirándulása első helyszínére: Budapestre, a Sziklakórház Múzeumba. Ez a létesítmény egykoron titkosított volt, a Budai vár alatt Székesfővárosi Sebészeti Szükségkórházként üzemelt. Ezt a több mint 2300 m2-es kiépített barlangrészt a II. Világháborúban és 1956-ban, a hidegháború alatt (jelzése ekkor: LOSK 0101/1, amely azt jelentette, hogy ELSŐ,UTOLSÓ,és EGYETLEN „titkos légoltalmi szükségkórház”) használták. A titkosítás feloldása után, csak néhány évvel ezelőtt, 2008-ban nyílt meg múzeumként a civilek számára.

A múzeumban különböző érdekes programok közül lehetett választani. Mi, egészségügyit tanuló osztályunkhoz híven az egészségügyi tematikus foglalkozást választottuk, melynek során először egy elsősegélynyújtással kapcsolatos előadást láthattunk, ahol már megmutathattuk, hogy nem vagyunk laikusok. A foglalkozás második részében az osztály két csapatra oszlott, így vezettek körbe minket a kórház különböző részeibe, ahol elképesztően élethű viaszbábukkal szemléltették az akkori kórház kinézetét, az ott folyó munkát; ám a bútorok, eszközök eredetiek voltak.

Elindulás előtt a vezetőink elmondták, hogy a programunk részébe beletartozik egy elsősegélynyújtó táska, ugyanis arra szükségünk lesz és a folyamatos éberségre és figyelemre is, ugyanis kérdezni fognak, de lesznek meglepetések is. Kérdéseinek helyes megválaszolásáért pedig kuponokat nyerhetünk. A verseny tehát egyszerű volt. A két-két csapat tagjai egymással versenyeztek, melyik szerez több kupont. A három legjobb résztvevő pedig ajándékban részesül majd. Legelső feladatunk az volt, hogy az akkori ruházatokat (orvosi, ápolónői köpenyek, katonai kabátok) magunkra vegyük, így sokkal inkább bele tudtuk élni magunkat a helyzetbe. Ha azt hittük volna a túra alatt, hogy csak jó válaszokért kaphatunk kupont, megcáfolták. Szinte a semmiből jöttek ismeretlen emberek, akik megsérültek. Egy eszméletlen sérült, egy lány, aki elesett és valószínűleg eltörte a kezét, a másik megvágta magát a konyhakéssel. Jól helyt állva nem csak kupont, de rengeteg dicséretet is kaptunk, ami már megérte.

Láthattunk és hallhattunk megdöbbentő dolgokat a régi technikával kapcsolatosan; szívszorító igazságokat a sebesültek számából és a hely szűkéből eredő problémákról. Arról, hogyan tudtak kitartani a kórház dolgozói – akik főként önkéntes előkelő hölgyek, orvosok és szakképzett ápolók voltak – amikor a kórház minden támogatást elveszített, a tiszta ivóvíz-szolgáltatás, a levegőztetés és a kötszer és gyógyszer utánpótlás is megszűnt.

Körbevezettek a műtőn, a röntgen szobán, kórtermeken, konyhán át egészen a sugárszennyezettek ellátását biztosító szobákig (amit szerencsére soha nem használtak). És – két és fél óra -  után itt ért véget kirándulásunk a Sziklakórházban. Búcsúzóul a légoltalmi szirénát próbálhattunk ki, bár elég hamar elmenekült a csoport a hangos zaj